J�zsef Attila: K�sei sirat�

Harminchat fokos l�zban �gek mindig
s te nem �polsz, any�m.
Mint lenge, k�nny� l�ny, ha odaintik,
kinyujt�zt�l a hal�l oldal�n.
L�gy �szi t�jb�l �s sok kedves n�b�l
pr�b�llak �ssze�llitani t�ged;
de nem futja, m�r l�tom, az id�b�l,
a t�m�ny t�z el�get.

Utolj�ra Szabadsz�ll�sra mentem,
a hadak v�ge volt
s ez �sszekusz�l�dott Budapesten
keny�r n�lk�l, �resen �llt a bolt.
A vonattet�n hasaltam keresztben,
hoztam krumplit; a zs�kban k�les volt m�r;
neked, �n konok, csirk�t is szereztem
s te m�r seholse volt�l.

T�lem elvetted, kukacoknak adtad
�des eml�d s magad.
Vigasztaltad fiad �s pirongattad
s l�m, csal�rd, hazug volt kedves szavad.
Levesem h�t�tted, fujtad, kavartad,
mondtad: Egy�l, nekem n�ssz nagyra, szentem!
Most zsiros nyirkot k�stol �res ajkad -
f�lrevezett�l engem.

Ettelek volna meg!... Te vacsor�dat
hoztad el - k�rtem �n?
M�rt g�rbitetted mos�snak a h�tad?
Hogy egyengesd egy l�da fenek�n?
L�sd, �r�ln�k, ha megvern�l m�g egyszer!
Boldogg� tenne most, mert visszav�gn�k:
haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te �rny�k!

Nagyobb sz�lh�mos vagy, mint b�rmelyik n�,
ki csal �s hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidb�l
jajongva sz�lt, eleven hitedet.
Cig�ny vagy! Amit adt�l hizelegve,
mind visszaloptad az utols� �r�n!
A gyereknek k�l k�romkodni kedve -
nem hallod, mama? Sz�lj r�m!

Vil�gosodik lassacsk�n az elm�m,
a legenda oda.
A gyermek, aki cs�gg anyja szerelm�n,
�szreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya sz�lt, az mind csal�dik v�g�l,
vagy �gy, vagy �gy, hogy maga pr�b�l csalni.
Ha k�zd, h�t abba, ha pedig kib�k�l,
ebbe fog belehalni.

1935 / 1936. december